A Demeczky családnév etimológiai eredetét kellő részletességgel feltárta a vonatkozó szakirodalom. Damaszkusz város arab nevéből a Dimašq-ból eredeztethető, és perzsa közvetítéssel került be a török nyelvbe, majd onnan a magyarba. Magyarországon használt különféle változatait a XV.-XVI. század folyamán nyerte el. „A dömöcki névszó eredetileg melléknév, jelentése: ’damaszkuszi acélból való’. Leginkább a szablya jelzője volt, de kard, pallos, pajzs, sőt kés, olló is készülhetett dömöcki, azaz damaszkuszi acélból. ... Török kori forrásainkban ... mindig melléknévként fordul elő. Végső forrása a szíriai Damaszkusz város régies arab Dimašq neve. ... Híres volt a Damaszkuszban készült acél, amit a város arab nevéből képzett dimašqī ’damaszkuszból származó, damaszkuszi’ jelzővel illettek. Ez a melléknév – feltehetőleg perzsa közvetítéssel – vö. perzsa dimašqī, dimišqī ’ua.’ - bekerült a törökbe; vö. oszm. dımışkı, dimişki, alakv. dimeşki, dimiski ’damaszkuszi; finom damaszkuszi acélból való’; ... A magyarba - ezt szó végi i hangja és melléknévi használata mutatja – közvetlenül a törökből került. A magyar szó török előzménye dimiski, dimeski, vagy demiski lehetett. Az –sk- (eredetileg –šk-) hangkapcsolat s hangja c hanggá „magyarosodott”, a zárt ė hang pedig ö-vé labializálódott[1]. Így jöttek létre a demecki, demöcki, dömecki és dömöcki alakváltozatok.”[2]

Igen valószínű, hogy ugyanilyen etimológiai eredetű a balkáni eredetű Demeczky kereskedőcsalád neve is. Tagjai a XVIII. század közepétől bukkannak fel, például az egri káptalan mutatóiban, mindenütt a megkülönböztető „graeci/graecus” [lt.- görög] megjelöléssel. A két család között semmiféle kapcsolat nem mutatható ki, legalább is a fennmaradt és eddig feltárt adatok alapján.

A forrásokban sokféle formában találkozhatunk a család nevével: Demeczky, Demeczki, Dömeczky, Demöczky, Dömöczky, Dömötzky, Demetzky... Érdekes megfigyelni, hogy a család legkorábbi ismert ősének, Mihálynak hogyan változott az aláírása az idők során. Az 1678-1679 közötti időszakból három aláírását ismerjük, itt mindhárom esetben a Demötzkÿ változatot használja. Valamikor az 1680-as években tér csak át a (diakritikus jelekkel kiegészített) Demeczkÿ / Demĕczkÿ / Dĕmĕczkÿ alakra (az ĕ kiejtése megegyezik az e-vel, rövid e-nek kell ejteni), amelyet ritka kivételektől eltekintve haláláig használ. Utódai azután már következetesen ezt a változatot használták.

A családnév első ismert írott alakja a Nagyszombati Egyetem anyakönyvében maradt fenn, Demeczky Mihály itt végezte el a bölcsészeti alapképzést. Az 1672-ben összeállított (1671/1672 tanévre vonatkozó) tanulói névsorban a ma is használatos Demeczky alakot találjuk.[3] 1673-ban Demeskj[4], 1674-ben pedig Demesky alakban jegyezték be a nevét[5], mindkét esetben pontatlanul. Nevével - Demĕőczkÿ változatban - legközelebb az Egri Káptalan Hiteleshelyi Levéltárának egyik, 1677. június 12-i bejegyzésében találkozunk.[6]