Apja: Demeczky János (1852-1895)

Anyja: Holecskó Róza (1858-1941)

Felesége: Géczy Dorottya (1884-1938)

Családfa: III. tábla

 

1881. március 26-án született Kassán Demeczky János és Holecskó Róza második fiúgyermekeként, április 10-én keresztelte Hiszem Kálmán káplán János, Ödön, István névre a Szent Erzsébet-székesegyházban. Keresztszülei: Paraicz Ödön járásbírósági végrehajtó (apja hivatalnoktársa), és Polyakovszky István[1] felesége, Tulács Paulina.[2]

Az elemi iskolát a Kovács utcai fiúiskolában[3] kezdte, méghozzá egészen jó eredményekkel. Sajnos a 3. és 4. osztálybeli érdemjegyeit forrás híján nem ismerjük.[4] Ezután a jászóvári premontrei kanonokrend (8 osztályos) főgimnáziumában folytatta tanulmányait. Itt mindvégig ösztöndíjban részesült, tanulmányait a Röck Szilárd alapítvány támogatta iskolaévenként 80 forinttal. Eleinte itt is jól szerepelt, ám tanulmányi eredménye az idő előrehaladtával, és talán a követelmények emelkedésével párhuzamosan egyre rosszabb lett. Kivételt csak magaviselete, és a tornagyakorlatok jelentettek, ezekre mindig jó értékelést kapott.[5] A következő évre valószínűleg már nem kapott volna ösztöndíjat, ezért iratkozhatott át a polgári fiúiskola 5. osztályába. Innen azonban kimaradt, így további tanulmányait nem ismerjük. Úgy néz ki, a középiskolát nem fejezte be, talán le sem érettségizett.[6]

 

Elemi iskola:

	Elemi fiúiskola
Évfolyam	1887/1888	1888/1889	[1889/1890]	[1890/1891]
Osztály	I. A)	II. A)	III.	IV.
Magaviselet	1	1	n.a.	n.a.
Szorgalom	2	1	n.a.	n.a.
Általános osztályzat	jeles	jeles	n.a.	n.a.

(Magaviselet: 1 = dicséretes, szorgalom: 1 = ernyedetlen, 2 = dicséretes.)

 

8 osztályos gimnázium (első 4 osztálya):

Évfolyam	1891/1892	1892/1893	1893/1894	1894/1895
Osztály	I. B)	II.	III.	IV.
Magaviselet	jó	jó	szabályszerű	szabályszerű
Vallástan	jó	jeles	jeles	elégséges
Magyar nyelv	jeles	jó	elégséges	elégséges
Német nyelv	-	-	elégséges	elégséges
Latin nyelv	jó	elégséges	elégséges	elégséges
Történelem	-	-	jó	elégséges
Természetföldrajz	-	-	elégséges	-
Természetrajz	-	-	-	elégséges
Földrajz	jeles	jó	-	-
Számtan	elégséges	elégséges	elégséges	-
Mennyiségtan	-	-	-	elégséges
Rajz, geometria	jó	elégséges	elégséges	-
Rajz, mértan	-	-	-	elégséges
Szépírás	jó	jó	-	-
Testgyakorlat	jeles	jó	jeles	jó

 

Tanulmányai végeztével Sarló Vendel abaújszántói közjegyzőnél helyezkedett el, mint írnok.

Ifjúkori botlásáról a Felsőmagyarország című egykori kassai napilap 1899. március 11-i számában olvashatunk: „Tolvaj irnok. Egy bünös fiatal embert tartóztatott le ma a kassai rendőrség. A könnyelmü ifju neve Demeczky János. Sarló Vendel abaujszántói közjegyzőnél volt alkalmazva, mint irnok. A közjegyző szerette a rokonszenves fiatal embert és annyira megbizott hüségében, hogy még a pénzt tartalmazó iróasztal fiókjainak kulcsát is nem egyizben a kezében hagyta. Demeczky rútul visszaélt ezzel a bizalommal. Tegnapelőtt [március 9-én] a közjegyző pénztárából 500 f(o)r(in)tot lopott el és a tett elkövetése után Kassára szökött. Itt D(emeczky).-nek az képezte a főgondját, hogy minél előbb tuladjon a pénzen. Ez sikerült is neki, amennyiben kéteshírü helyeken valósággal szórta a pénzt. A bőkezű gavallér viselkedése feltünt a rendőrségnek és rövid puhatolódzás után kitünt, hogy hol szerezte Demeczky a pénzt. Letartóztatták és táviratilag értesítették Sarló közjegyzőt irnokának manipulácziójáról. Érdekes, hogy a közjegyző a távirat vétele előtt még semmit sem tudott az elkövetett lopásról.”[7]

A másik kassai lap, a Kaschauer Zeitung is megemlékezett az esetről: „Egy szép kis mákvirágot, a 18 éves Demeczky Jánost itt „pénzszóráson” kapták rajta, és pénztulajdona tisztázatlan eredetének gyanúja miatt felelősségre vonták. Nevezett Sarló Vendel [Abaúj]-szántói földbirtokos unokaöccsének adta ki magát; aki a távirati megkeresésre azt válaszolta, hogy ez így is van. Hamarosan azonban újabb távirat érkezett, amely azt közölte, hogy Szántóban rájöttek: Demeczky 500 aranyforintot lopott el a nagybácsi bezárt ládájából, mire ismét letartóztatták a fiatalembert, akinél 150 aranyforintot még megtaláltak.”[8]

Az eset híre, tévedésektől zsúfolt formában még Budapestre is eljutott: „Sikkasztó irnok. Sarló Vendel irnok, a ki Demeczky Kálmán abauj-szantói körjegyzőnel dolgozott — mint Kassáról jelentik — ötszáz forint elsikkasztása után megszökött. A sikkasztót ma Kassán, a hol feltűnően költekezett, letartóztatták.”[9] A Budapesti Hírlap már másnap pontosítani próbált, majdnem sikerült is: „Sikkasztó irnok. Ezzel a cimmel lapunk legutóbbi számában írtunk arról a sikkasztásról, melyet az abauj-szantói közjegyző kárára követtek el. A hírben tévedésből föl volt cserelve két név. A közjegyző neve Sarló Vendel dr., a sikkasztó irnoké, a kit különben mar elfogtak, Demeczky Kálmán.”[10] A Kaschauer Zeitung által említett rokoni kapcsolat valószínűleg tévedés, Sarló Vendelről annyit sikerült kiderítenem, hogy családneve eredetileg Storch volt, melyet édesapja magyarosított.[11] A kassai újságokban nem találtam több hírt az esettel kapcsolatban.

Érdekes módon az ügy utóélete nem ismert, nem tudjuk, Sarló végül is egyáltalán feljelentette-e, és kapott-e bármiféle büntetést.

1901 októberében mindenesetre kedvezőbb színben tűnik fel előttünk: ekkor a vármegye árvaszéke alkalmazza napidíjas írnokként, és az irattárban teljesített rendkívüli munkálataiért 100 korona jutalomdíjat javasolnak számára a vármegyei közgyűlésen.[12]

Ezt a november 5-én tartott őszi rendes közgyűlés meg is szavazta neki az árvapénztár tartalékalapjának terhére, ám sajnos kormányhatósági jóváhagyást nem nyert az ügy, így ismét napirendre tűzték, ezúttal az 1902. február 21-i közgyűlésen.[13]

A közgyűlés ekkor „Ujabb felterjesztést intéz a belügyi miniszterhez az iránt, hogy hagyja helyben azt a közgyűlési határozatot, a mely Demeczky János napidijas részére, hivatalos órán végzett rendkívüli munkálatokért az árvatartalékalap 1900. évi nyereményéből 100 korona jutalmat állapitott meg s a melynek jóváhagyását a miniszter egy izben megtagadta.”[14]

A miniszter talán nem reagált érdemben, vagy más okból nem történt előrelépés, de az 1902. június 26-i közgyűlés napirendi pontjai között találjuk Demeczky János kérvényét, melyben nyilván jutalomdíja kifizetését szorgalmazza.[15]

A közgyűlés végül, saját eredeti döntését megváltoztatva, alap hiányára hivatkozva utasította el a 100 korona jutalomdíj kifizetését.[16]

1905-ben még Abaúj vármegye tisztviselői karában találjuk.[17]

1906. október 6-án vármegyei díjnokként Kassán köt házasságot az ugyancsak kassai születésű Géczy Dorottyával[18], a házassági tanúk: Korponay Mihály vármegyei irattárnok, és Törös Ernő árvaszéki nyilvántartó.[19]

1910 januárja után költözik Budapestre nejével.[20] Talán május elején, legalábbis a Felsőmagyarország május 20-i számában a következőket találjuk: „Eltünt megyei irnok. Mint értesülünk, Demeczky János Abaujtornavármegye irnoka, volt kassai lakos még e hó elején eltünt lakásáról és azóta oda nem tért vissza. Eltünéséről értesitették hozzátartozói a rendőrséget, mely Demeczky János kutatása iránt a budapesti rendőrséget is megkereste.”[21]

A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1911-1916 közötti köteteiből csak annyit tudunk meg, hogy a fővárosban már magánhivatalnokként kereste kenyerét.

Minden jel szerint a vasiparban helyezkedett el, hiszen 1913 augusztusában felvételét kéri a Magyar vaskereskedelmi alkalmazottak, vas és fémipari tisztviselők országos nyugdíjegyesületébe,[22] mely szeptember 2-án tartott elöljárósági ülésén tudomásul vette a legutóbbi belépéseket, köztük az övét is.[23]

Egy 1914-es budapesti katonaállítási lajstromból annyi derül ki, hogy „műszaki hivatalnok” volt, megtudjuk viszont a testmagasságát (178 centiméter), és hogy december 23-án katonai szolgálatra alkalmasnak minősítették.[24] 1911-ben a Dugonics u. 12/a-ban (VIII.)[25], 1912-1913-ban a Lehel u. 17-ben[26], 1914-1916 között a Lehel u. 27.[27] (II. emelet/34 ajtó) (VI.), majd 1916-ban a VII. kerületi Peterdy utca 11. szám alatt lakott[28].

1916. április 21-én, 35 évesen halt meg tüdővészben a Bethlen tér 1. szám alatti Ferenc József Kereskedelmi Kórházban.[29] 1916. június 19-én kellett volna megjelennie újból a sorozóbizottság előtt, de erre már nem kerülhetett sor. A névjegyzékből kiderül, hogy utolsó lakcímén a III. emelet/38. ajtó alatt lakott, foglalkozásaként pedig a már ismert „műszaki hivatalnok” szerepel.[30] Özvegyét utolsó ismert lakcímén, magánzóként említi az 1922-23-as budapesti címjegyzék.[31]

 

Források:

soóki Tóth Mária gyászjelentése.1893

Kávássy Zsuzsanna - Nováky-rokonság.1930-40