Demeczky Mihály kérvénye címeres nemesi bizonyságlevél kiadása iránt.1904

Demeczky Mihály 1904-ben kérvénnyel fordult Tisza István miniszterelnökhöz, melyben „díszesebb alakban kiállítandó czímeres nemesi bizonyságlevél kiadása iránt esedezik. (Mihály ugyan már 1878-ban hivatalos bizonyítványt nyert régi magyar nemességéről Abaúj megye alispánjától, de úgy látszik nem érte be ezzel.) Ő volt talán az első a családban, aki genealógiával kezdett foglalkozni. Levéltárosokkal levelezett, igyekezett felkutatni a számára szükséges dokumentumokat, iratokat. A kérvény igazi értékét a mellékletként egykor hozzá csatolt tekintélyes számú eredeti irat jelenti. A 49 db., kék postairónnal betűrendbe sorolt okmánynak ma már csak közel a fele ismert. Ezek - pont a családi kapcsolatokat bizonyító voltuknál fogva - fontos források. A kérvényhez csatolt „czímerfestvény a két fennmaradt színes családi címer egyike.

Nagyméltóságu Gróf Tisza István, v.b.f.f. Urnak, a belügyministerium vezetésével megbízott m. kir. ministerelnök Urnak

Budapest

Demeczky Mihály, Ferencz-József intézeti kormányzó, (: l. Ferencz-József Intézet :) kérvénye, melyben díszesebb alakban kiállítandó czímeres nemesi bizonyságlevél kiadása iránt esedezik.

49 okmánynyal[1]

3-3 darab czímerfestvény, és leírás.

106 (egyszázhat) Kor[ona]. készpénz

 Nagyméltóságú Minister Ur!

Kegyelmes Uram!

      Tisztelettel alulírott azon alázatos kérésemmel járulok Nagyméltóságodhoz, hogy részemre régi magyar nemességemről a 3 példányban idecsatolt ősi családi czímerem igazolása kapcsán egy az 1900. évi 14521. B.M. I. számú rendelet értelmében díszesebb alakban kiállítandó és a festett czímert leírásával együtt magában foglaló nemesi bizonyságlevelet kiadni méltóztassék.

      Az Abaujvármegyében még ma is nagybirtokos nemes Demeczky családból való leszármazásomat és a család régi magyar nemességét a következőkben igazolom: -

      Az A.) alatt csatolt keresztlevél szerint az abaujvármegyei Bernátfalván születtem 1855. május hó 5-én. József édesatyám, ki a B.) alatt mellékelt anyakönyvi kivonat szerint 1840. július hó 9-én, mint özvegy kötött házasságot édesanyámmal, a C.) a[latt]. fekvő keresztlevél tanuságaként ugyancsak Bernátfalván született 1803. április hó 3-án. Ezen C.) alatti kivonatból kiderül, hogy nagyatyám is József volt, ki szépanyámnak[2] 1785. évi november hó 13-án kelt és ide D.) alatt bemutatott végrendelete értelmében fia volt Mihály nevű szépatyámnak. Nagyatyám és szépatyám születési és házassági, szóval személyazonossági adatait anyakönyvi kivonatokban be nem mutathatom, mert a koksó-mindszenti róm. kath. plebánia anyakönyvei, melyekben a bernátfalvi leányközségben élt őseimre vonatkozó adatok bennfoglaltattak, az 1787. esztendő előtti korból elkallódtak. Anyakönyvi adatok hián azonban minden kétséget kizárólag igazolom ezek személyazonosságát a Demeczky család abaujmegyei birtokviszonyait feltüntető családi levéltári okmányokkal. - A D.) alatt említett végrendeletben meg vannak nevezve Mihály szépatyám és fiai, köztük József nevű nagyatyám is, kik a fogalmazásban megőrzött és ide E.) alatt csatolt osztálylevél alapján a bernátfalvi, fűzi és egyéb ősi curiákat a hozzájuk tartozó ingatlanokkal együtt egymás között megosztották; jelesen József nagyatyám osztálya az 5-ik sors alatt van részletezve. Ugyanazt a személyazonosságot bizonyítják az ingókről szóló F.) G.) alatti osztálylevelek. De megerősítik ezt, sőt a Demeczky család rokonsági és vagyoni viszonyairól tiszta képet nyújtanak, egyuttal birtokos nemes voltát is igazolják a H. I. J. K. L. M. N. O. alatt mellékelt archiváliák.-

      Demeczky Mihály szépatyámtól egyenes ágon igazolt leszármazásom többé kétséget nem szenvedvén, hangsúlyozva azon tényt, hogy őseim nemesi curiákat birtokoltak, ingatlanaikat szabadon adták-vették, osztották, zálogosították, mely körülmény egymaga elég bizonyíték a család nemes volta mellett : mégis meg akarok felelni a régi nemesség bizonyításánál jelenleg követett gyakorlat feltételeinek is. Ezen gyakorlat ugyanis azt követeli, hogy a régi magyar nemesség igazolását kérő az egyenes ágon való leszármazás alapján a legszorosabb vérrokonsági kapcsot mutassa ki azon családtaggal, mely az 1754/55. évi országos összeírásban szerepel. Az országos levéltárban meglevő abaujmegyei 1754/55. évi nemesi összeírásban előfordúl Demeczky Zsigmond, még pedig a kassai járás "possessionati nobiles" rovatában, de nem található ugyanott édestestvére Mihály, az én szépatyám. Hogy pedig ezen Zsigmond és Mihály szépatyám közt édestestvéri kapocs volt, igazolja a D.) alatti végrendelet 8. pontja, melyben Mihály szépatyám özvegye Ondrejkovics Katalin szépanyám 1785-ben ezt a Zsigmondot, mint "Istenben boldogult sóghor uram"-at említi. De kitűnik ezen testvéri kapocs a P.) alatti 1769-ben kelt bírói egyezségből, sőt még szembetűnőbb az a Q.) alatt csatolt bírói osztálylevélből, jelesen 24. pontjából. Továbbá eloszlatják az ezen testvéri kapocsra nézve támadható aggodalmat a legmeggyőzőbben az R. S. Sz. T. U. V.) alatt fekvő oklevelek, mint egykorú megdönthetetlen hiteles bizonyítékok. - Mikép történhetett mégis az, hogy az abaujmegyei összeírásból Mihály neve kimaradt, nem magyarázható máskép, minthogy a két testvér abban az időben még osztatlanul bírta az őstül örökölt ingatlanokat (-a mi a P. és Q. alatti iratokból kiderül-) és az osztatlan birtok kezelését Zsigmond mint öregebb testvér, Mihálynak bátyja látta el, s így névleges birtokos nemesként került a nemesi összeírásba. Szólnak a vagyonközösség mellett még az X. Y. Z. Aa. Bb. Cc. Dd. alatt csatolt okiratok is. S a dolognak - minden más felvetést kizárólag - így is kellett történnie. De hogy ezen összeírás nem teljes, sőt hiányos, látható a P. és Q.) alattiakból is, melyek szerint László mint Zsigmond és Mihály nagybátyja, 1754-ben még szintén életben volt.-

      Az 1754/55. évi összeírásban névszerint szereplő Zsigmond és az abból hiányzó testvére Mihály szépatyám különben fiai lévén Demeczky Zsigmond és neje Gádeczky Mária dédszülőimnek dédapám ismét fia I. Mihálynak ennek nejétől Pédery Borbálától és mint ilyen testvére Lászlónak, hogy tisztán lássuk ezen kapcsolatot, mellékelem Ee. Ff. Gg. Hh. Ii. Kk. Ll. Mm. Mm1. alatt azon okleveleket, melyek családom elágazását, vagyoni viszonyait és nemes voltát 1688-tól kezdve le egészen személyemig felderítik.-

      A mi a nemesi jogok gyakorlását illeti, erre nézve a H-O. és Nn. alatti okmányok bírnak teljes bizonyító erővel. Meg kell jegyeznem, hogy Abaujmegye levéltárában a kassai járás nemeseinek névsorai nem találhatók; nincs ott nyoma az országos levéltárban őrzött lajstromnak sem és még kevésbé ezen lajstrom minő alapon készült összeállításának. Igy értesültem az ottani levéltárostól.-

      Családi czímerem igazolásául az Oo-Xx.) [ebből ismert: Pp, Vv.]  alatt csatolt 10 darab czímerpecsétlenyomatot mutatom be. Ezek nyilván bizonyítják, hogy őseim és a család tagjai - a finomabb és durvább vésetű különbséget leszámítva - századokon át ugyanazonos családi czímert használtak. Ugyanazonos czímerpecsétlenyomatok találhatók az országos levéltárban N.R.A. fasc. 791. Nr 18. és 19. alatti okmányokon. A csatolt festett czímert pedig családom tagjai használták, mint azt Siebmacher's Waffenbuch cz. műve említi, de magam is így használom. S kérem Nagyméltóságodat, hogy ezen czímert ilyen és, különben is a heraldika minden szabályainak megfelelő színezésben családom czímeréül elfogadni, illetőleg bizonyságlevelemben elismerni méltóztassék.

      A midőn a kért és Baranski Emil festőművész által elkészítendő czímer kiállítási díjai fejében 106 (egyszázhat) koronát csatolok, kérem Nagyméltóságodat, hogy bizonyságlevelemet kérvényem csatolmányainak kapcsán czímemre az orsz. levéltár útján kézbesíttetni, illetve netáni hiányok pótlására engem felhívni méltóztassék.-

 

Nagyméltóságodnak
Budapesten, 1904. decz. 18-án
 
alázatos szolgája
 
 

[1] Itt közlöm betűrendben az eddig azonosított mellékleteket:

[2] A régebbi genealógiai irodalomban a rokonsági fokok sorrendje eltért a ma használatostól. A kérvény benyújtásakor még az apa – nagyapa – szépapa – dédapa sorrendet használták. A jelenlegi sorrend: apa – nagyapa – dédapa – ükapa – szépapa – ősapa. A szövegben a szépanya, illetve szépatya tehát a mai besorolás szerinti dédszülőknek, a dédszülők, pedig az ükszülőknek feleltethetők meg. Lásd még: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rokonság