A családban két előnév használata vált gyakorlattá az idők során. A forrásokban elsőként felbukkanó törökszentmiklósi előnévvel kezdem, de a családnak, mint olyannak inkább a második előnévhez, a gyergyószentmiklósihoz van több köze. Lássuk...

A törökszentmiklósi előnévvel – az eddigi adatok alapján – Demeczky Imre (1772-1834) 1800. január 18-i keltezésű házassági anyakönyvi bejegyzésében találkozunk először („Emericus Demetzkÿ de Török S. Miklós”)[1].

Demeczky Imre és Zarnoveczky Rozália házassági bejegyzése a kassai római katolikus anyakönyvben (1800).

A másik előnévként használt településnév: Gyergyószentmiklós. Ez esetben egy idővel előnévvé váló eredetjelölő helységnévről beszélhetünk, amit később hivatalosan is használhatott a család. Demeczky Mihály nemesi bizonyságlevelét 1699-ben ugyanis Szentmiklóson állította ki Gyergyószék közgyűlése. Kiderül belőle, hogy már Mihály apja, András, és nagyapja, Pál is nemesemberek voltak. Ezt, pedig a derék gyergyói polgárok kétségen kívül igazolni is tudták ezek szerint. Feltételezhető tehát, hogy ez a két generáció már valamilyen módon kötődött a városhoz, talán ott is laktak. Hogy milyen mélyre nyúlhatott ez a gyökér, nem tudhatjuk, mert erről már nem szól a fáma.

Dr. Gerő József, a A M(agyar). Királyi Belügyminisztérium által igazolt nemesek című művének előszavában részletezi a nemesi előnevek megállapításának, illetve elismerésének szabályait. (Az itt leírtak gondolom a 19. század második felétől követett gyakorlatot jelentik, amely még a könyv kiadásának időpontjában, 1938-ban is érvényes volt.) Úgy vélem, hasznos szó szerint idézni az előnévhasználat gyakorlati alkalmazásának e számunkra érdekes passzusait. (A kurzív, félkövér kiemelés tőlem származik.)

„... az előnév megállapításánál, illetőleg elismerésénél a következő irányelvek irányadóak:

... III. Magyar vagy székely nemesi rendi állással bíró család igazolt tagjainak előneve rendi különbség nélkül a következő elvek szerint nyer megállapítást:

1. Az 1848. évi vagy ezelőtti időből eredő használat alapján kell megállapítani annak a magyar nemesi rendi állással bíró folyamodónak az előnevét, akinek elődei a kérdéses előnévre magyar, illetve erdélyi adományt nem kaptak. A használat jogszerűségének igazolására csak olyan iratot lehet elfogadni, amelyben a folyamodó egyenes elődjének neve az említett időben sajátjának tekintendő előnévvel fordul elő. A folyamodó elődje sajátjának tekintendő az az előnév, amelyet legalább egy alkalommal ő maga használt, illetve amellyel legalább egy alkalommal őt említik, ha az olyan földrajzi helyről van véve, amely helyhez a család kapcsolata birtoklás vagy legalább korábbi ottlakás útján kétségtelen. Egy család különféle ágainak az iratokban előforduló előnevek különbözősége folytán egymástól esetleg eltérő előnevei lehetnek. ...

2. Az első foglalás (első megszállás) ősi jogával bírt székely örökségről, vagy ha ez nem igazolható, abban az esetben az elődöknek legrégibb székelyföldi lakóhelyéről kell megállapítani minden székely nemesi rendi állással bíró folyamodónak az előnevét, tekintet nélkül arra, hogy a kérdéses előnévnek elődei által az 1848. évi vagy ezelőtti időből eredő használatát bizonyítja-e, vagy sem.”[2]

A család, illetve különböző ágai ezek szerint a gyergyószentmiklósi előnevet teljesen jogszerűen használták, míg a törökszentmiklósi előnév viselésének jogosságával kapcsolatban kételyek merülnek fel (hiszen egyelőre nem bizonyítható, hogy Törökszentmiklóson birtoka lett volna valamely családtagnak, vagy legalábbis ott lakott volna). Itt Demeczky Imre lehet a kulcs, illetve bármilyen olyan, vele kapcsolatos adat felbukkanása, amely megmagyarázná ennek az előnévnek a használatát.

Ükanyám, Kávássy Zsuzsanna, az 1940-es években felidézte a Nováky rokonsággal kapcsolatos emlékeit, veje, Polgáry István pedig írógépével rögzítette ezt. Nem tudni kinek a fejéből pattant ki az ötlet, de még éppen idejében... Kávássy Zsuzsanna generációjának egyik utolsó tagjaként még nagyon sok mindenre emlékezhetett. A memoár lejegyzésekor 70 éves is elmúlt már, ezt figyelembe kell vennünk, amikor az „emlékirathoz” fordulunk segítségért. Idős kora ellenére meglepően pontosan emlékezett a rokoni kapcsolatokra, és családi történetekre. Kutatásaim csaknem mindenben igazolták ezeket az információkat, így genealógiai tekintetben páratlan értékű dokumentum ez az öt sűrűn gépelt oldal, amely nemrég került elő a rendezésre váró Polgáry hagyatékból. De miért is hoztam ezt szóba? Kávássy Zsuzsanna Demeczky Józseffel (1803-1863) kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „Ez a Demeczky gyergyószentmiklósinak mondta magát.” Kuriózum, és mindenképp említést érdemel, hogy elsőszülött fia, József gyászjelentésén viszont a „Bernátfalvai” „előnév” szerepel... Homonnán halt meg, tehát szülőhelyétől viszonylag távol, így ennek az „előnévnek” csak az eredetjelölés lehetett a célja. (De hogy nem véletlenről van szó, bizonyítja, hogy felesége, Kulin Gizella gyászjelentésén is „özv. bernátfalvai Demeczky Józsefné” olvasható.) Unokája, Miklós azonban megint a gyergyószentmiklósi előnevet használta. Lásd felesége, Dienes Irén gyászjelentését.

József leszármazottai tehát alapvetően a gyergyószentmiklósi előnevet használták, különösen fia, Demeczky Mihály matematikus tartotta fontosnak feltüntetni mindenhol. Kivételt képeznek Mihály (1883-1943) unokája és gyermekei, ők valamiért a törökszentmiklósi előnevet használták (Lásd: Ifj. Demeczky Mihály gyászjelentése, és Demeczky Stefánia gyászjelentése).

Az egri ág legendáriuma racionális magyarázatot is próbál kínálni a kétféle előnévre: a legenda szerint a nemességet két fivér nyerte volna el Ulászló királytól 1508-ban, és egyikük leszármazottai volnának a törökszentmiklósi, másikuké a gyergyószentmiklósi előnév viselői...[3] Az egri ág egyébként a gyergyószentmiklósi előnevet használta, legalábbis Demeczky Lajosné Ramasetter Berta gyászjelentése erről tanúskodik. Lásd még: Kávássy Zsuzsanna gyászjelentése, Nováky Gábor gyászjelentése.

Végül a két előnév bizarr egyesítésére is találunk példát. Demeczky Gyuláné Borbély Jolán gyászjelentése így fogalmaz: „gyergyó és törökszentmiklósi özv. Demetzky Gyuláné szül. nemes Borbély Jolán”. A szöveg megfogalmazói nyilván mindkét hagyományt ismerték, és az utótagegyezést kihasználva össze is vonták a kettőt. Elvégre, miért is ne?

Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a család különféle ágai idő múltán meglehetősen következetlenül használták a különféle előneveket, hiszen a ki tudja honnan vett törökszentmiklósi előnevet később már nemcsak Imre leszármazottai, hanem a család más ágai is használni kezdték, egyes ágak tagjai pedig hol az egyik, hol a másik változatot használták.