|
Demeczky János (1881-1916) |
Apja: Demeczky János (1852-1895)
Anyja: Holecskó Róza (1858-1941) Felesége: Géczy Dorottya (1884-1938)
Családfa: III. tábla
1881. március 26-án született Kassán Demeczky János és Holecskó Róza második fiúgyermekeként, április 10-én keresztelte Hiszem Kálmán káplán János, Ödön, István névre a Szent Erzsébet-székesegyházban. Keresztszülei: Paraicz Ödön járásbírósági végrehajtó (apja hivatalnoktársa), és Polyakovszky István[1] felesége, Tulács Paulina.[2]
Az elemi iskolát a Kovács utcai fiúiskolában[3] kezdte, méghozzá egészen jó eredményekkel. Sajnos a 3. és 4. osztálybeli érdemjegyeit forrás híján nem ismerjük.[4] Ezután a jászóvári premontrei kanonokrend (8 osztályos) főgimnáziumában folytatta tanulmányait. Itt mindvégig ösztöndíjban részesült, tanulmányait a Röck Szilárd alapítvány támogatta iskolaévenként 80 forinttal. Eleinte itt is jól szerepelt, ám tanulmányi eredménye az idő előrehaladtával, és talán a követelmények emelkedésével párhuzamosan egyre rosszabb lett. Kivételt csak magaviselete, és a tornagyakorlatok jelentettek, ezekre mindig jó értékelést kapott.[5] A következő évre valószínűleg már nem kapott volna ösztöndíjat, ezért iratkozhatott át a polgári fiúiskola 5. osztályába. Innen azonban kimaradt, így további tanulmányait nem ismerjük. Úgy néz ki, a középiskolát nem fejezte be, talán le sem érettségizett.[6]
Elemi iskola:
(Magaviselet: 1 = dicséretes, szorgalom: 1 = ernyedetlen, 2 = dicséretes.)
8 osztályos gimnázium (első 4 osztálya):
Tanulmányai végeztével Sarló Vendel abaújszántói közjegyzőnél helyezkedett el, mint írnok.
Ifjúkori botlásáról a Felsőmagyarország című egykori kassai napilap 1899. március 11-i számában olvashatunk: „Tolvaj irnok. Egy bünös fiatal embert tartóztatott le ma a kassai rendőrség. A könnyelmü ifju neve Demeczky János. Sarló Vendel abaujszántói közjegyzőnél volt alkalmazva, mint irnok. A közjegyző szerette a rokonszenves fiatal embert és annyira megbizott hüségében, hogy még a pénzt tartalmazó iróasztal fiókjainak kulcsát is nem egyizben a kezében hagyta. Demeczky rútul visszaélt ezzel a bizalommal. Tegnapelőtt [március 9-én] a közjegyző pénztárából 500 f(o)r(in)tot lopott el és a tett elkövetése után Kassára szökött. Itt D(emeczky).-nek az képezte a főgondját, hogy minél előbb tuladjon a pénzen. Ez sikerült is neki, amennyiben kéteshírü helyeken valósággal szórta a pénzt. A bőkezű gavallér viselkedése feltünt a rendőrségnek és rövid puhatolódzás után kitünt, hogy hol szerezte Demeczky a pénzt. Letartóztatták és táviratilag értesítették Sarló közjegyzőt irnokának manipulácziójáról. Érdekes, hogy a közjegyző a távirat vétele előtt még semmit sem tudott az elkövetett lopásról.”[7]
A másik kassai lap, a Kaschauer Zeitung is megemlékezett az esetről: „Egy szép kis mákvirágot, a 18 éves Demeczky Jánost itt „pénzszóráson” kapták rajta, és pénztulajdona tisztázatlan eredetének gyanúja miatt felelősségre vonták. Nevezett Sarló Vendel [Abaúj]-szántói földbirtokos unokaöccsének adta ki magát; aki a távirati megkeresésre azt válaszolta, hogy ez így is van. Hamarosan azonban újabb távirat érkezett, amely azt közölte, hogy Szántóban rájöttek: Demeczky 500 aranyforintot lopott el a nagybácsi bezárt ládájából, mire ismét letartóztatták a fiatalembert, akinél 150 aranyforintot még megtaláltak.”[8]
Az eset híre, tévedésektől zsúfolt formában még Budapestre is eljutott: „Sikkasztó irnok. Sarló Vendel irnok, a ki Demeczky Kálmán abauj-szantói körjegyzőnel dolgozott — mint Kassáról jelentik — ötszáz forint elsikkasztása után megszökött. A sikkasztót ma Kassán, a hol feltűnően költekezett, letartóztatták.”[9] A Budapesti Hírlap már másnap pontosítani próbált, majdnem sikerült is: „Sikkasztó irnok. Ezzel a cimmel lapunk legutóbbi számában írtunk arról a sikkasztásról, melyet az abauj-szantói közjegyző kárára követtek el. A hírben tévedésből föl volt cserelve két név. A közjegyző neve Sarló Vendel dr., a sikkasztó irnoké, a kit különben mar elfogtak, Demeczky Kálmán.”[10] A Kaschauer Zeitung által említett rokoni kapcsolat valószínűleg tévedés, Sarló Vendelről annyit sikerült kiderítenem, hogy családneve eredetileg Storch volt, melyet édesapja magyarosított.[11] A kassai újságokban nem találtam több hírt az esettel kapcsolatban.
Érdekes módon az ügy utóélete nem ismert, nem tudjuk, Sarló végül is egyáltalán feljelentette-e, és kapott-e bármiféle büntetést.
1901 októberében mindenesetre kedvezőbb színben tűnik fel előttünk: ekkor a vármegye árvaszéke alkalmazza napidíjas írnokként, és az irattárban teljesített rendkívüli munkálataiért 100 korona jutalomdíjat javasolnak számára a vármegyei közgyűlésen.[12]
Ezt a november 5-én tartott őszi rendes közgyűlés meg is szavazta neki az árvapénztár tartalékalapjának terhére, ám sajnos kormányhatósági jóváhagyást nem nyert az ügy, így ismét napirendre tűzték, ezúttal az 1902. február 21-i közgyűlésen.[13]
A közgyűlés ekkor „Ujabb felterjesztést intéz a belügyi miniszterhez az iránt, hogy hagyja helyben azt a közgyűlési határozatot, a mely Demeczky János napidijas részére, hivatalos órán végzett rendkívüli munkálatokért az árvatartalékalap 1900. évi nyereményéből 100 korona jutalmat állapitott meg s a melynek jóváhagyását a miniszter egy izben megtagadta.”[14]
A miniszter talán nem reagált érdemben, vagy más okból nem történt előrelépés, de az 1902. június 26-i közgyűlés napirendi pontjai között találjuk Demeczky János kérvényét, melyben nyilván jutalomdíja kifizetését szorgalmazza.[15]
A közgyűlés végül, saját eredeti döntését megváltoztatva, alap hiányára hivatkozva utasította el a 100 korona jutalomdíj kifizetését.[16]
1905-ben még Abaúj vármegye tisztviselői karában találjuk.[17]
1906. október 6-án vármegyei díjnokként Kassán köt házasságot az ugyancsak kassai születésű Géczy Dorottyával[18], a házassági tanúk: Korponay Mihály vármegyei irattárnok, és Törös Ernő árvaszéki nyilvántartó.[19]
1910 januárja után költözik Budapestre nejével.[20] Talán május elején, legalábbis a Felsőmagyarország május 20-i számában a következőket találjuk: „Eltünt megyei irnok. Mint értesülünk, Demeczky János Abaujtornavármegye irnoka, volt kassai lakos még e hó elején eltünt lakásáról és azóta oda nem tért vissza. Eltünéséről értesitették hozzátartozói a rendőrséget, mely Demeczky János kutatása iránt a budapesti rendőrséget is megkereste.”[21]
A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1911-1916 közötti köteteiből csak annyit tudunk meg, hogy a fővárosban már magánhivatalnokként kereste kenyerét.
Minden jel szerint a vasiparban helyezkedett el, hiszen 1913 augusztusában felvételét kéri a Magyar vaskereskedelmi alkalmazottak, vas és fémipari tisztviselők országos nyugdíjegyesületébe,[22] mely szeptember 2-án tartott elöljárósági ülésén tudomásul vette a legutóbbi belépéseket, köztük az övét is.[23]
Egy 1914-es budapesti katonaállítási lajstromból annyi derül ki, hogy „műszaki hivatalnok” volt, megtudjuk viszont a testmagasságát (178 centiméter), és hogy december 23-án katonai szolgálatra alkalmasnak minősítették.[24] 1911-ben a Dugonics u. 12/a-ban (VIII.)[25], 1912-1913-ban a Lehel u. 17-ben[26], 1914-1916 között a Lehel u. 27.[27] (II. emelet/34 ajtó) (VI.), majd 1916-ban a VII. kerületi Peterdy utca 11. szám alatt lakott[28]. 1916. április 21-én, 35 évesen halt meg tüdővészben a Bethlen tér 1. szám alatti Ferenc József Kereskedelmi Kórházban.[29] 1916. június 19-én kellett volna megjelennie újból a sorozóbizottság előtt, de erre már nem kerülhetett sor. A névjegyzékből kiderül, hogy utolsó lakcímén a III. emelet/38. ajtó alatt lakott, foglalkozásaként pedig a már ismert „műszaki hivatalnok” szerepel.[30] Özvegyét utolsó ismert lakcímén, magánzóként említi az 1922-23-as budapesti címjegyzék.[31]
Források:
[1] Ugyancsak apja kollégája, ekkor járásbírósági írnok a Kassai királyi törvényszéken.
[2] FHL INTL Film 1920759. Item 1. – Slovensko – Abov-Gemer-Zemplin / Vol. n. 11./ - Kosice RK. Taufen Reg(ister). 1868-1881. 951. 205/1881.
[3] „… a polgári családok féltve őrzött csemetéiket lehetőleg a Kovács utcai „úri elemibe” járatták; a másik, Hunyadi utcai iskolába inkább csak a proligyerekek jártak.” Márai Sándor: Egy polgár vallomásai, Helikon, Bp., 2017. 168.
[4] Kassa szab. kir. város községi elemi iskoláinak értesítője, Kassa. 1888. 15., 1889. 42.
[5] A jászóvári prémontréi kanonokrend kassai főgimnáziumának évi jelentése, Kassa. 1892. 115, 135., 1893. 81, 98., 1894. 67, 82., 1895. 64, 78.
[6] A kassai m. kir. állami polgári fiuiskola értesítője, 1896. 32.
[7] Felsőmagyarország, XV. (1899) 58. sz. (1899. március 11.) 3.
[8] Kaschauer Zeitung, LX. (1899) 30. sz. (1899. március 11.) 3. Német eredetiből fordította: Gromon András.
[9] Budapesti Hírlap, XIX. (1899) 70. sz. (1899. március 11.) 9.
[10] Budapesti Hírlap, XIX. (1899) 71. sz. (1899. március 12.) 9.
[11] Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893, Bp. 1895. 197.
[12] Abauj-Torna Vármegye Hivatalos Lapja, I. (1901) 44. sz. (1901. október 24.) 217-218.
[13] Abauj-Torna Vármegye Hivatalos Lapja, II. (1902) 6. sz. (1902. február 13.) 27.
[14] Abauj-Torna Vármegye Hivatalos Lapja, II. (1902) 8. sz. (1902. február 27.) 37.
[15] Abauj-Torna Vármegye Hivatalos Lapja, II. (1902) 25. sz. (1902. június 19.) 132.
[16] Abauj-Torna Vármegye Hivatalos Lapja, II. (1902) 27. sz. (1902. július 3.) 143-144.
[17] Felsőmagyarország, XXI. 276. sz. (1905. november 18.) 3.
[18] FHL INTL Film 1920759. Item 2. – Slovensko – Abov-Gemer-Zemplin /Vol. n. 12./ – Kosice RK. Taufen Reg(ister). 1882-1886. 165. 85/1884.
[19] Kassai Állami Levéltár, Állami anyakönyvek – Kassa – Sob. Matrika 12. 57/1906 – 353/1906. 11. 258/1906.
[20] Tolnai Világlapja, X. 5. sz. (1910. január 30.) 274.
[21] Felsőmagyarország, XXVI. 114. sz. (1910. május 20.) 4.
[22] Magyar Vaskereskedő, XIII. 22. sz. (1913. augusztus 10.) 26.
[23] Magyar Vaskereskedő, XIII. 37. sz. (1913. szeptember 14.) 30. (Keresztneve tévedésből Mihályként szerepel.)
[24] MNL OL X4284 B340. 138. Stellungsregister – Rekrutierungsregister, Budapest VI. 1914 /1878-1890/ (23. kötet – Vidéki illetőségű Szemle lajstrom 1878-1890.) 970.
[25] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1911, Budapest [IX., Budapest lakosainak betűrendes névsora és magánlakása] 1220.
[26] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1912, Budapest [IX., Budapest lakosainak betűrendes névsora és magánlakása] 1300.,
Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1913, Budapest [IX., Lakás-jegyzék, (Budapest)] 1359.
[27] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1914, Budapest [IX., Budapest székesfőváros lakosainak név- és lakásjegyzéke] 1393.
[28] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916, Budapest [IX., Budapest székesfőváros lakosainak név- és lakásjegyzéke] 1410.
[29] Budapest Főváros Levéltára, XV.20.1: XXXIII.1.a - Állami anyakönyvek, A 708, VII. kerület halotti (1915.08.28. - 1917.07.31.) 702/1916.
[30] MNL OL X4284 B388. 424. Stellungsregister – Rekrutierungsregister, Budapest VI. 1916 /1878-1887/ (353. kötet – VII. kerület III. Pótszemle lajstrom 1878-1887 évfolyam Vidéki) 343. Halálesetét a megjegyzés rovatban feltüntetett 314653. szám alatt igazolta az anyakönyvi hivatal.
[31] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1922-23, Budapest [II., Budapest székesfőváros lakosainak név- és lakásjegyzéke] 211. |