Demeczky Mihály 1699-ben nemesi bizonyságlevelet kért Gyergyószék közgyűlésétől. Csoma József szerint ezzel igazolta magát 1699-ben Abaúj megye közgyűlésén.[1] Egyelőre a feltevések világába kell sorolnunk ezt az adatot, mert a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben semmi nyoma. Elvileg másik vármegyébe költözéskor az eredeti vármegyében, a megyei közgyűlés által kihirdetett bizonyítvánnyal igazolhatta magát a család. A dokumentumokat (a nemesi levél átiratát stb.) átküldték az új megyébe, mellyel igazolták azok hitelességét.[2] Különösnek tartanám, ha Abaúj vármegye 1699-ig nem feszegette volna a nemesség kérdését. (Legalább is a vármegyei jegyzőkönyvekben nincs nyoma.) Főként azért, mert Demeczky Mihály 1677-től kezdve Abaúj megyében élt, különféle királyi és vármegyei tisztségeket töltött be (esküdt, számvevő tiszt), és a vármegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1681-től egészen haláláig aktívan részt vett a nemesi vármegye életében. (Vármegyei tisztviselő csak nemes ember lehetett.) Miért csak több mint 20 évvel a megyébe költözése után kellett igazolnia a nemességét?  Azt tudjuk, hogy Thököly alatt leveleit lefoglalták, elképzelhető, hogy ezek között voltak nemességét bizonyító iratok is. Annyi bizonyosnak látszik, hogy mindig is maga mögött tudhatta az abszolutista államhatalom - vallási és politikai szempontokat előtérbe helyező - támogatását, és kassai bíróvá választása is minden bizonnyal részben ennek volt köszönhető.

A bizonyságlevélnek egyetlen másolata maradt fenn, és ezért az 1732. évi nemességvizsgálatoknak lehetünk hálásak. Ekkor Mihály László nevű fia is ezzel igazolta a nemességét, és a megyei jegyző a vármegyei levéltár számára is készített egy másolatot. Az eredeti levél további sorsát nem ismerjük. Maga a szöveg meglehetősen szűkszavú, így további székelyföldi kutatásokra lesz szükség kézzelfoghatóbb adatok reményében. A dőlt betűs részek az irat eredeti jegyzetei, a többi levéltári számozás. Gyergyószentmiklós. 1699. december 25.

• 
• 
•  

 

102 sz.

Ladislaj Dömeczky

N^o 15^to

N^ro 48 1699 Demeczky

 

Nos Universitas Sedis Siculicalis Gyergio Memoriae commendamus tenore p(rae)sentium significan(te)s, quibus expedit Universis: Quod nos nomine et in persona Egregÿ ac N(obi)lis Domini Michaëlis Demeczky Filÿ condam Andreae, filÿ olim Pauli Demeter, pronunc Cassoviae residentis Fratris et Patriōtae nostrj debita reqvisiti fuerinus cum Instantia, qvatenūs ejusdem Circā Nobilitatem suam, ac sua Prosam, Parentum videlicet ac Progenitorum jurium suorum futura pro cantela Literas nostras Testimoniales elargiri dignaremur. Cujus justae Petitioni annuentes attestamur Eundem ex Parentibus, vera et indubitata Nobilitate gandentibus, et fruentibus, Prosapiaq(ue) et Generatione eadem vera et indubitata Nobilitate gandentē ex qua nimirum: proūt mos Patriae nostrae servatur, armatae Nobilitatis Eqvestris freqventius Duces extitëre, natum et progenitum, adeoq(ue) verum et indubitatum Nativum Originalemq(ue) Nobilem esse. In cujus Majorem fidem firmitatemq(ue), p(rae)fato Domino Instanti, jurium Suorum pro Cantela, p(rae)sentes Literas nostras Testimoniales Sub sigillis nostris authenticis, Maanumq(ue) Subscriptione extradandas, este duximus et concedendas. Datum ex Congregatione Sedis nostrae. In Possessione Szent Miklos Anno 1699. Die 25. Men(si)s (Decem)bris.

 

 

 

Mi, Gyergyó székely szék[3] közössége jelen levelünk szövegével emlékezetül hagyjuk mindenkinek, akit illet, hogy atyafink és honfitársunk, a jelenleg Kassán lakó vitézlő és nemes Demeczky Mihály nevében és személyében (aki néhai András, aki néhai Demeter Pál[4] fia) köteles alázattal kértek minket, hogy számára saját nemességéről és annak folyamatosságáról, vagyis szülei és ősei nemességéről is jogainak jövőbeni biztosítékául tanúságlevelünket kiadni méltóztassunk. Az ő jogos kérelmére rábólintva tanúsítjuk, hogy a nevezett olyan szülőktől született és származott, akik valódi és kétségtelen nemességnek örvendtek és azzal éltek is, illetve olyan családból és leszármazási ágból, mely valódi és kétségtelen nemességnek örvendett, amiért nem csoda, hogy – ahogy hazánk hagyománya is ez – gyakran a fegyveres lovas nemesek[5] vezérei lettek; ilyen valódi és kétségtelen eredettel és származással, pedig az illető maga is nemes. Ennek nagyobb hiteléül és bizonyságául az említett kérelmező uraságnak jogai biztosítékául hiteles pecséteink alatt kiadni és kibocsátani rendeltük jelen, kezünk aláírásával megerősített tanúságlevelünket. Kelt székünk közgyűlésén, Szent Miklós községben 1699. december 25-én.