|
Demeczky Mihály nemesi bizonyságlevele.1699 |
Demeczky Mihály 1699-ben nemesi bizonyságlevelet kért Gyergyószék közgyűlésétől. Csoma József szerint ezzel igazolta magát 1699-ben Abaúj megye közgyűlésén.[1] Egyelőre a feltevések világába kell sorolnunk ezt az adatot, mert a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben semmi nyoma. Elvileg másik vármegyébe költözéskor az eredeti vármegyében, a megyei közgyűlés által kihirdetett bizonyítvánnyal igazolhatta magát a család. A dokumentumokat (a nemesi levél átiratát stb.) átküldték az új megyébe, mellyel igazolták azok hitelességét.[2] Különösnek tartanám, ha Abaúj vármegye 1699-ig nem feszegette volna a nemesség kérdését. (Legalább is a vármegyei jegyzőkönyvekben nincs nyoma.) Főként azért, mert Demeczky Mihály 1677-től kezdve Abaúj megyében élt, különféle királyi és vármegyei tisztségeket töltött be (esküdt, számvevő tiszt), és a vármegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1681-től egészen haláláig aktívan részt vett a nemesi vármegye életében. (Vármegyei tisztviselő csak nemes ember lehetett.) Miért csak több mint 20 évvel a megyébe költözése után kellett igazolnia a nemességét? Azt tudjuk, hogy Thököly alatt leveleit lefoglalták, elképzelhető, hogy ezek között voltak nemességét bizonyító iratok is. Annyi bizonyosnak látszik, hogy mindig is maga mögött tudhatta az abszolutista államhatalom - vallási és politikai szempontokat előtérbe helyező - támogatását, és kassai bíróvá választása is minden bizonnyal részben ennek volt köszönhető. A bizonyságlevélnek egyetlen másolata maradt fenn, és ezért az 1732. évi nemességvizsgálatoknak lehetünk hálásak. Ekkor Mihály László nevű fia is ezzel igazolta a nemességét, és a megyei jegyző a vármegyei levéltár számára is készített egy másolatot. Az eredeti levél további sorsát nem ismerjük. Maga a szöveg meglehetősen szűkszavú, így további székelyföldi kutatásokra lesz szükség kézzelfoghatóbb adatok reményében. A dőlt betűs részek az irat eredeti jegyzetei, a többi levéltári számozás. Gyergyószentmiklós. 1699. december 25.
102 sz. Ladislaj Dömeczky No 15to Nro 48 1699 Demeczky
Collatum Sub Deputa(ti)onē I(nclyti)Co(mi)t(a)tus Abaujvariensis diē 20 Junÿ Ao 1732 Cassae Celebr(ata).
Per Joan(nes) Saygho Ejusd(em) I(nclyti)Co(mi)t(a)tus Iur(atus) Notar(ius) m.p.
Nos Universitas Sedis Siculicalis Gyergio Memoriae commendamus tenore p(rae)sentium significan(te)s, quibus expedit Universis: Quod nos nomine et in persona Egregÿ ac N(obi)lis Domini Michaëlis Demeczky Filÿ condam Andreae, filÿ olim Pauli Demeter, pronunc Cassoviae residentis Fratris et Patriōtae nostrj debita reqvisiti fuerinus cum Instantia, qvatenūs ejusdem Circā Nobilitatem suam, ac sua Prosam, Parentum videlicet ac Progenitorum jurium suorum futura pro cantela Literas nostras Testimoniales elargiri dignaremur. Cujus justae Petitioni annuentes attestamur Eundem ex Parentibus, vera et indubitata Nobilitate gandentibus, et fruentibus, Prosapiaq(ue) et Generatione eadem vera et indubitata Nobilitate gandentē ex qua nimirum: proūt mos Patriae nostrae servatur, armatae Nobilitatis Eqvestris freqventius Duces extitëre, natum et progenitum, adeoq(ue) verum et indubitatum Nativum Originalemq(ue) Nobilem esse. In cujus Majorem fidem firmitatemq(ue), p(rae)fato Domino Instanti, jurium Suorum pro Cantela, p(rae)sentes Literas nostras Testimoniales Sub sigillis nostris authenticis, Maanumq(ue) Subscriptione extradandas, este duximus et concedendas. Datum ex Congregatione Sedis nostrae. In Possessione Szent Miklos Anno 1699. Die 25. Men(si)s (Decem)bris.
Thomas Solyom Juratus
Notar(ius) Sedis Sik(ulical)is Gyergio
L.S. m.p.
Andreas Both Vice Judex
Regius Ejusdem Sedis
L.S. m.p.
[Az eredetivel] egybevetette Nemes Abaúj vármegye küldöttsége Kassán, 1732. június 2-án.
Sajghó János, ugyanazon Nemes vármegye hites jegyzője. s.k.
Mi, Gyergyó székely szék[3] közössége jelen levelünk szövegével emlékezetül hagyjuk mindenkinek, akit illet, hogy atyafink és honfitársunk, a jelenleg Kassán lakó vitézlő és nemes Demeczky Mihály nevében és személyében (aki néhai András, aki néhai Demeter Pál[4] fia) köteles alázattal kértek minket, hogy számára saját nemességéről és annak folyamatosságáról, vagyis szülei és ősei nemességéről is jogainak jövőbeni biztosítékául tanúságlevelünket kiadni méltóztassunk. Az ő jogos kérelmére rábólintva tanúsítjuk, hogy a nevezett olyan szülőktől született és származott, akik valódi és kétségtelen nemességnek örvendtek és azzal éltek is, illetve olyan családból és leszármazási ágból, mely valódi és kétségtelen nemességnek örvendett, amiért nem csoda, hogy – ahogy hazánk hagyománya is ez – gyakran a fegyveres lovas nemesek[5] vezérei lettek; ilyen valódi és kétségtelen eredettel és származással, pedig az illető maga is nemes. Ennek nagyobb hiteléül és bizonyságául az említett kérelmező uraságnak jogai biztosítékául hiteles pecséteink alatt kiadni és kibocsátani rendeltük jelen, kezünk aláírásával megerősített tanúságlevelünket. Kelt székünk közgyűlésén, Szent Miklós községben 1699. december 25-én.
Sólyom Tamás[6], Gyergyó székely szék jegyzője
(pecsét helye) s.k.
(pecsét helye) s.k.
(Darvas Mátyás fordítása.)
Forrás: Štátny oblastný archív v Košiciach (Kassai Állami Területi Levéltár)
[2] Lásd: Wikipédia - Nemességi igazolás [3] Gyergyó a hét székely főszék közül Csík „fiúszéke”, azaz viceszéke volt. [4] vagy Pál Demeter. A szöveg legrejtélyesebb része. A szövegkörnyezetből nem derüli ki ugyanis pontosan, hogy kettős keresztnévről van-e szó, vagy pedig egy Demeter Pál nevű emberről… A fordító szerint a kettős keresztnév a valószínűbb, ám nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy Mihály apjának vezetékneve még Demeter volt. Tény, hogy ebben az esetben illene erre utalni egy ilyen jellegű szövegben. Csoma József érdekes módon csak a Pál nevet tünteti fel művében, a Demetert, pedig elhagyja (talán ő is bizonytalan volt a kérdésben). [5] vagyis a lófők, kiknek nemessége koronként különböző szempontból csorbát szenvedhetett; „vezéreik” (ez utalhat pl. kapitányi rangra) azonban egyértelműen a fölsőbb rétegbe („potiores”, rangosabbak) tartoztak, kiket ilyen veszély nem fenyegetett. Az előkelőbb származásra utal az egregius (vitézlő) megszólítás; az alacsonyabb sorú (lófő vagy gyalogos) székelyek esetében (mint az anyaországi köznemeseknél is) az agilis (tevékeny, serény) volt használatban. [6] Both András mellett (lásd a 7. lábjegyzetet) a gyergyóiak másik vezére. [7] A 17. század végén Csík-, Gyergyó- és Kászonszékek alkirálybírája. A Rákóczi-szabadságharc idején ő volt az osztrákok ellen küzdő gyergyói székelyek egyik vezére. 1707-ben Akton osztrák generálissal ütközött meg serege, és állítólag árulás miatt vesztették el a csatát. Saját várában végezték ki (a legendás Both vár), erődítményét lerombolták. [8] Az anyaországi vármegyei alispánoknak megfelelő tisztviselő. |