Bárczay András[1] levele Demeczky Zsigmondhoz bizonyos „eltéveledett” levelek ügyében. Megemlíti Zsigmond mostohaapját, Barthal Mihályt is, aki úgy tűnik, akkor Pesten lakott, valamint különféle peres ügyek állásáról is beszámol (latinul). Pest. 1760. március 7.

Az Urnál Consiliarius Péchy Gábor[3] [tanácsos] Uramnál, az el téveledett Leveleknek ki keresése iránt, é napokban meg fordúlván, magátúl az Urtúl bizonyossan értettem, hogy Jurátussa által, magának Fiscalis Uramnak, mind az három Levél resignáltatott [átadatott]. Szállasomon azoknak fel keresése iránt, minden szorgalmatossággal mesterkedtem: dé mivel itten semmi képen fel nem találtathatnak: egyebet tellyességgel nem gondolhatok, hanem hogy, magával el-vitt Levelei kőzőtt Fiscalis Uramnak még tevelyedtenek. Bartal Mihály Uram, szives kőszőntései mellett, ezen dolog iránt kivánta jelenteni, hogy más alkalmatossággal az illy Leveleknek Conservatorának [gondviselőjének], nagyob vigyázással lenni, nem fog ártani. Circa 15^am Mar(tius) [Március 15. táján] az Ur Consiliarius Uram, Kassán kivánván keresztül menni, akkoron ha tetszik, ezen dolog iránt, igen jó vólna szollani. Igen sajnálnam, ha azon Levelek meg tévelyedvén, mászszor az emlitett Ur, azoknak, vagy az ollyanoknak kezéhez való vételétűl idegenkedni találna. Míg Itélő Mester Uram az Executiotúl [bírói foglalástól/végrehajtástól] repellaltatik [visszautasíttatik]: az alatt, ugy gondolom, meg kerűlnek. Addig is újságúl irhatom, hogy Ilgó Uram meg házasodott, Sándor Pál Uramnak a Leányát el jegyezvén, dé minthogy á Dispensatio [egyházi engedély] mind eddig az ideig el nem érkezhetett: á dolog tellyességgel meg nem készült. Míg csavában lészen á dolga talám á Repulsionak[4] okairúl való gondolkodást, csak Fiscalis Uramra fogja bizni. De Causa Licziana hoc unum possum scriberē, qvod forte hoc T(ermi)no in revisionem nec assumetur. Causa Szalaino – Keczeriana Deo ita volente crestima die assumetur : sed aspectus, qvos experior, non ex omni parte fors placebunt. In Causa Szunyoghiana, res amicē per Sp(ectabi)lem D(omi)num Consiliarium Péchy terminata est. In Nostra vero fiassiana, tandem aliqvando, qvalis absolut via Sententia intercessit? Ex Liberis, Domum Scriptis, finē dubio jam constabit. Tempore latae Sententia, fris emlékezetemben vóltt Fiscalis Uram, á kinek is minden valóságos jókat szivesen ohajtván, álhatatosan marattam Pesten 7^a Mar(tius). 1760.