Demeczky Ferenc utóirata egy sógorához, Ladomérszky Imréhez szóló levélhez. Mindössze néhány sor, tartalma azonban ugyancsak közelről érinti fiának, Antalnak a leszármazottait (köztük engem is), kiderül ugyanis, hogy 12 éves korában jelentkezett az egri papneveldébe, és pap szeretett volna lenni. Nem tudjuk, hogy végül a jelentkezés elutasítása, esetleg más okok játszottak szerepet abban, hogy mégsem a papi hivatást választotta, hanem gazdatiszt lett belőle. A megértőnek mutatkozó atya a terv szerint vele utazik le Egerbe az augusztus 6-i felvételire, mindössze a taníttatás várható költségeire panaszkodik (állandó pénzzavarral küzdő, sokgyermekes vidéki nemesember), de belátja, hogy papként a „legbiztosabb kenyere lészen”, és hát Isten rendelését sem merné felülbírálni. Bernátfalva? 1831.

P(ost)S(criptum). Minthogy Fiam Antal aki ... Egerbe Papsagra[1] Concuralni [jelentkezni] akar Concursus [felvételi] pedig 6^dik Augustusba lészen azért én 1^mo Augusti vele edgyütt el megyek pro recom(m)enda(ti)one [a beajánlás végett] és ha beveszik D(rága) K(edves) Sogor Uramnak megirom Koltségembe Kerülni fog Ugyan de ha Istentül van, hat legyen Pap. Azutan leg bisztosabb Kenyere lészen, tsak jol Visellye magat, mék ugyan nagyon puerilis [éretlen] 12 Esztendőb(en) lévén, de gondolom ezutan jobban meg érvén az esze olly csintalan gyermekes eszü nem leszen.